Ha volt Grálja a magyar fantasztikus irodalomnak az elmúlt években, akkor kétségkívül az Irha és bőr volt az. Moskát Anita regényéről már régóta beszélt a fantasztikus irodalommal foglalkozó közeg, a regény megjelenését pedig rég nem látott várakozás előzte meg. Az írónő a Horgonyhely című, nehezen besorolható szocio-bio-dark fantasy regényével mindent vitt 2015-ben, a regény azonnal klasszikus és megkerülhetetlen hivatkozási alap lett a magyar fantasyben, hazai jelentősége Nora K. Jemisin: Az ötödik évszak című művéhez hasonlítható.

Moskát Anita három regényt tett le eddig az asztalra. A Bábel fiai a klasszikus bibliai történet mágikus realista parafrázisa, a Horgonyhely egy egészen különleges ötlet sötét és nyomasztó megvalósítása, míg az Irha és bőr úgy feszeget kőkemény társadalmi és alapvető etikai kérdéseket, hogy egy mindenki számára ismerős alaphelyzetet fordít ki önmagából. A három regény alapjaiban különbözik egymástól, mégis kivételesen magas színvonat képviselnek, ez a fajta műfaji változatosság az olyan zsenik sajátja, mint a sokszoros díjnyertes China Miéville.

Az Irha és bőr kiindulópontja, hogy állatok milliói bábozódtak be világszerte és félig emberré alakulnak át. A Homo sapiens már nem az egyetlen értelmes faj, a fajzatok jogi státusa azonban 20 év távlatából is heves viták tárgya. Magyarországon népszavazásra kerül a kérdés, hogy az itt élő, gettókba zárt és bérmunkásként dolgoztatott fajzatokat törvényileg embereknek tekintsék-e.

A regényben három szereplőt követhetünk: a nárcisztikus Augustot, a Nemzetközi Fajzatügyi Szervezet kampánymenedzserét, Pilart, a világtól elzártan, televízió előtt felnőtt naív és gyermeki lelkületű borzfajzatot és Kirillt, aki őzből lett blogger és az átalakultak történeteit írja meg. Az ő sorsukon keresztül rajzolódik ki a fajzatok sorsa és az emberiség reakciója erre a helyzetre.

Ha nagyon szétszálazzuk, miből áll össze egy regény olvasmányélménye, akkor a magam részéről három fő elemet szoktam elkülöníteni. A világ, a karakterek és a cselekmény (illetve az ezeket közvetítő írói stílus, ami meta elemként leronthatja vagy feljavíthatja ezek hatását). Ha ebből kettő rendben van és még olvasmányos is a szöveg akkor már elégedettek lehetünk, mindhárom pedig nagyon ritkán áll össze, jelen esetben viszont ez az együttállás is teljesül: az Irha és bőr sikeresen ugorja meg ezt a bravúrt.

Moskát Anita kiválóan ráérzett a jelenlegi olvasási trendekre, 600 oldalas terjedelme ellenére a könyv végig lendületes, könnyen olvasható és gördülékeny marad, köszönhetően a rövid, gyors vágású fejezeteknek és a három szereplő közötti gyakori nézőpontváltásoknak. Ez lényeges különbség a Horgonyhely néhol nehézkes és nyomasztó szövege után. Az Irha és bőrben így az olvasás körülményessége már nem vonja el a fókuszt tartalom és a téma súlyosságától. 

A három nézőpont karakter egymástól gyökeresen eltérő személyiséggel és háttérrel rendelkezik és bár a történetük természetesen összefonódik, mégis teljesen máshogy élik meg a regény eseményeit és máshogyan reagálnak rájuk. A regény gyors szerkezetével párosítva ez olyan változatosságot eredményez, ami végig izgalmassá teszi az írást. 

A cselekményt tekintve végtelen örömmel és megelégedéssel töltött el, hogy amikor már kezdtem azt gondolni, hogy na jó rendben van, akkor erre a témára fogunk kijutni, ekörül fog zajlani a regény hátralévő része, akkor az adott dolog mindig üdítő gyorsasággal lezáródott és az események máris ráfordultak a következő konfliktusra. Meggyőződésem, hogy egy regény ideális hossza 300 és 400 oldal között van, 400 felett már csak kivételes tehetségek, 500 felett pedig csak zsenik képesek folyamatosan és egyenletes színvonalon fenntartani az olvasó érdeklődését és lekötni a figyelmét. Nos: pipa.

Az Irha és bőr világa mindenkinek ismerős, hiszen nagyrészt Budapesten játszódik, mégis: az hogy félig emberré alakult állatok járnak köztünk, borzongatóan idegenszerűvé teszi. A világépítést kiválóan erősítik a történetbe ékelődő rövid mesék, Kirill blogjának egyes bejegyzései, melyek hétköznapi élethelyzeteket írnak le, mégis kifordítva azzal, hogy az események résztvevői és áldozatai az emberek számára idegenszerű fajzatok.

A regény nem ítélkezik és nem ad sem magyarázatot az eseményekre, sem valódi feloldást, így ezek rendezésének feladata az olvasóra marad. Mivel a három követett karakter teljesen más nézőpontot képvisel, biztos vagyok benne, hogy az írásnak sokféle olvasata lesz. Attól függően, hogy ki melyik karakterhez került közelebb, melyikükkel tudott jobban azonosulni, olvasótól függően még a regény csúcspontja is teljesen eltérő lehet. Nem reprezentatív felmérésem alapján, melyet a nejem körében végeztem: neki teljesen mások voltak a regény fókuszpontjai és a katarzisa is mint nekem. Ez nem csak hosszas beszélgetéseket is generálhat a regényről, de még az újraolvasási élményt is teljesen új szintre emeli, hiszen a korábbi olvasás(ok) tapasztalataitól gyökeresen eltérő felismerések érhetik az embert.

A hazai fantasztikumban az elmúlt években sorra jelentek meg az idegen kultúrákkal való találkozást és a velük való együttélés mibenlétét tárgyaló regények. Ilyen volt Brandon Hackett Xeno, László Zoltán Távolvíz, illetve Veres Attila Odakint sötétebb című regénye is. Rendkívül biztató, hogy a magyar SFF írói közeg képes jól és aktuálisan reagálni a valóságunk visszásságaira. Ez a fantasztikum egyik elsődleges feladata, ami íróink pedig kivételesen teljesítenek. Az Irha és bőr ebben is emeli a tétet, hiszen az idegentől és az újdonságtól való ősi emberi félelmet a lehető legközelebb hozza az olvasóhoz. Adott esetben egészen a tegnap este még a nappaliban vidáman csaholó kedvencünkig.

Moskát Anita sikeresen vette az akadályt, minden téren felülmúlta korábbi regényeit és az utóbbi évek egyik legfontosabb fantasy regényét hozta el az olvasóknak. Kíméletlen hatékonysággal darálja be az olvasót, a félelmeinkkel és előítéleteinkkel való szembenézés még a fantasztikum tükrén át is ritkán lehet ennyire kegyetlenül valóságos és felemelően élvezetes egyszerre.

***

A heti fantasztikus hírösszefoglalóinkat itt találod.

Kövesd a Spekulatív Zónát a Facebookon és a Molyon is!