Nem egyszer szóba került már, hogy miért nem foglalkozik a fantasztikus irodalmi alkotásokkal a hazai irodalmi establishment. Ha Junji Ito horrormangáját, az Uzumakit az Írók Boltjában lehet „képzőművészeti albumként” pozicionálni, akkor a hazai fantasztikum gyöngyszemei is simán lehetnek szépirodalmi alkotások: csak marketing kérdése az egész.

Tavaly volt egy kisebb beszélgetés arról, hogy egyrészt mi a fantasztikus irodalommal foglalkozó kritika szerepe; másrészt pedig miért van az, hogy a kortárs irodalommal foglalkozó ún. „Komoly Helyeken” (lásd: egyetemek, kulturális rovatok, folyóiratok, stb.) miért nem téma az egyesek által szórakoztató irodalomként, mások által lektűrként, megint mások által zsánerirodalomként emlegetett terület, és azon belül is a fantasztikum.

Miközben pedig.

Szóval közben tényleg van egy csomó fantasztikus könyv, amire azt lehetne mondani, hogy „szépirodalmi igényességű”, ami alatt a beszélő általában azt érti, hogy foglalkozhatnának vele akár Komoly Helyeken is, mert olyan olvasata is van a szövegnek, mégsem teszik. Ez valójában sokszor azt árulja el, hogy egyes irodalmi beszédmódok (és/vagy zsánerek) egyszerűen valamiért nem szívesen látott vendégek ott, ahol a kánont alakítják; és arra is utal, hogy a kortárs szépirodalom maga egy szubkultúra. (Ez persze nem föltétlenül baj, vagy nem föltétlenül zavarja a zsánerirodalmat, egyébként.)

Dragomán Györgynek talán igaza volt, amikor azt mondta nekem, hogy az igazán jó írók úgyis kanonizálódnak; de közben mégis az látszik, hogy ezeken a(z egyébként egyre szűkülő) helyeken, ahol itthon még irodalomról és kultúráról esik szó, és magukat komolyan vevő, esetleg irodalmat tanult emberek, (el)ismert kritikusok írnak, ott alig vagy egyáltalán nem esik szó még a kortárs irodalmi szempontrendszerből szemlélve is kifejezetten jó zsánerkönyvekről sem. (Vannak kivételek: a KönyvesBlog, ahol van szó mindenféle könyvről; vagy a Prae, amelynek tematikus számai gyakran nyúlnak ilyen témákhoz, stb.)

A mellőzöttség okai számosak, én itt beszéltem róluk hosszabban. Röviden: ha a fantasztikum felől akarunk olvasni egy szöveget, akkor szerintem lényeges pont, hogy a szokásos (szép)irodalmi értékelési szempontrendszerek mellett fontos vizsgálandó elem a spekulatív ötlet és az arra alapozott világépítés: ezek újszerűsége, megvalósítása, kifejtése egy fantasztikus könyv irodalmi értékének (ha beszélhetünk ilyenről) egyik legfontosabb fokmérője.

Sokszor viszont tényleg csupán csomagolás és marketing kérdése az, hogy aztán milyen fórumokon esik szó egy könyvről. Dragomán György mostani tárcanovellái például egyértelműen fantasztikusak, most a Magvető adja ki őket (vagy egy részüket) egy kötetben, olyan borítóval, ami kicsit utal a sci-fire, de olyan fülszöveggel, ami egyértelműen a kortársirodalmi fülszöveg-generátorral készült.

Dragomán egyébként az az üdítő példa, aki más, zsánerdíszletekbe csak kalandozgatni járó szépíróval ellentétben nem csak paszománynak használja, kiforgatja, „dekonstruálja” a zsáner elemeit, hanem ténylegesen – és nagyon jól – használja is őket. Tehát simán kanonizálható lenne fantasztikumként. Érdekelne, hogy ha Dragomán nem lenne ismert név, és mondjuk az Agave Könyvek adná ki a kötetet egy szép űrhajós borítóval, akkor egyáltalán hallanának-e róla azokon a csatornákon, ahol most bizonyára fognak róla értekezni.

Szóval arra gondoltam: mi lenne, ha máshogy csomagolnánk egy-két fantasztikus kötetet, amely alkalmas lenne erre, tehát szuperül van megírva? Ha kapna egy olyan borítót, egy olyan fülszöveget, mint amit egy kortárs irodalmat olvasó közönségnek pozicionált könyv szokott kapni?

***

Veres Attila: Éjféli iskolák (Magvető)

Fülszöveg: 

Magyarország, ahogy még sosem láttuk: a közelmúltban vagy a kimerevített jelenben. Fájdalmas történetek, amelyek olvasása után a világ sokkal furcsább hely lesz. Veres Attila első regényében sikeresen kísérletezett a közép-európai viszonyok abszurd, rémisztő dekonstrukciójával, most pedig tizenöt hipnotikus novellával tér vissza, hogy még mélyebbre ásson a lélek sötét bugyraiba. Elbeszélői nyelve egyszerre játékos és rugalmas, depresszív és szarkasztikus, de nem ismeretlen előtte a fekete humor sem. Történetek átalakulásokról, kísértésekről; halálról és életről, és az állapotokról, amikor a kettő között nincs különbség. Mert a pokol gyakran ott van, ahol legkevésbé számítanánk rá: a saját fejünkben.

Valódi kiadó: Agave Könyvek, eredeti borító és fülszöveg itt

Moskát Anita: Horgonyhely (Jelenkor)

Fülszöveg: 

Röghöz kötés: Moskát Anita második könyvének világában ez nem egy egyszerű történelmi fogalom, hanem maga a kíméletlen valóság. Ha a kietlen fjordok partjainak lakói túl messze távolodnak születési helyüktől, akkor rosszul lesznek és meghalnak. Kivéve akkor, ha várandósak. A várandós nők egészen a szülésig oda utaznak, ahová akarnak. Mit jelent nőnek lenni egy ilyen világban? És mit jelent férfinak? A Horgonyhely egyszerre kifinomult meditáció és felkavaró provokáció, ami három ember – a könytárhajójához kötött Vazil és lánya, Helga, illetve a földmágiát űző Lars – történetén keresztül rámutat való világunk visszásságaira. A szerző merész témát feszegető, lenyűgöző látomása felülbírálja az előítéleteket, és egy sötét és kíméletlen történeten belül keresi a választ a kérdésre, hogy mi a szabadság és a mások feletti uralom ára.

Valódi kiadó: Gabo SFF, eredeti borító és fülszöveg itt

Zachary Mason: Üres csillag (Európa)

Fülszöveg:

Mit ér a múlt, ha minden ezredmásodpercére pontosan emlékszünk? Hová vezet az, ha olyan gépeket hozunk létre, amelyeket mi magunk sem értünk? Kié lesz akkor az ország, a hatalom és a dicsőség? A lassú sodrású, monumentális elbeszélésben a közeljövő szélsőségesen szétszakadt társadalma tárul elénk: három különböző szinten élő ember története fonódik össze végzetesen. Mason lenyűgöző mesélő, akinek elbeszélői nyelve sűrű, képei látomásszerűek és összetettek: apai ágon a vizionárius William Gibson, anyai ágon viszont Marcel Proust rokona.

Valódi kiadó: Agave Könyvek, eredeti borító és fülszöveg itt

***

A borítókat én csináltam a két kis kezemmel; a fülszövegekhez pedig részben az eredeti fülszövegeket használtam, illetve kortárs irodalmi művek fülszövegeiből inspirálódtam. A Spekulatív Zónát Facebookon itt, Molyon itt tudod követni. Nézz rá a heti hírösszefoglalónkra is!