Nem osztották ki idén a Zsoldos Péter-díjat egy kategóriában sem, mivel egy művet sem talált erre méltőnak a zsűri. A döntés kisebb felzúdulást okozott. Nézzük meg, mit is üzen az idei döntés!

Nincs év Zsoldos Péter-díjas botrány(ka) nélkül, ez az idei azonban más, mint az eddigiek. Eddig ugye többen, több irányból is kritizálták Magyarország egyetlen sci-fi-díját, volt egy alapos kritika tíz kerek éve, írtam róla én két éve és tavaly is, amikor Markovics Botond (Brandon Hackett) és László Zoltán elhatárolódtak a díjtól, amire kényszerrel jelölték könyveiket. Mindkét évben komoly, több száz kommentet számláló viták voltak a témáról Molyon és Facebookon.

A sok-sok meddőnek tűnő flamewarnak azonban mégis lett némi eredménye: ezért, vagy másért, de a díjért felelő Avana Egyesület új zsűrit verbuvált, aminek szerény véleményem szerint eléggé ideje volt, ráadásul a vérfrissítés szerintem jól sikerült, mármint ezt már akkor is így gondoltam, amikor láttam az új neveket. (Ebben nyilván szerepet játszik, hogy Makai Péter írásait itt-ott szoktam olvasni, Fiala Zoltán molyos munkásságát ismerem valamennyire, a zsűrielnök Szilárdi Réka pedig remek sci-fi-kurzust tartott a szegedi egyetemen, amelyen kétszer is volt szerencsém részt venni.)

Az idén jelölt könyvek sora számomra kevésbé volt reménykeltő, bár többnyire csak előítéletek alapján: bevallom, csak egyet olvastam közülük: R. J. Hendon Korcsok című művét, amiről itt írtam – az írásomból talán átjön, hogy nem találtam az év könyvének. Ezen a könyvön kívül Szilágyi Zoltán kötetéről hallottam jókat, a többiről alig-alig valamit, pedig igyekszem követni a hazai könyvekről szóló szövegeket. (Gabriel Wolf munkásságáról pedig nem első sorban a minősége okán hallhattunk mostanában. Ugyanitt: számla van?)

A novellás mezőny eközben kicsit csonka volt, hiszen innen hiányoztak a Gabo SFF antológiájának sci-fi novellái, illetve a Móra 2050 c. antológiájának novellái, de Dragomán György Rendszerújra című kötetének tárcanovellái sem versenyeztek. Mint arra az Avana elnöke, Jobbágy Tibor rámutatott, azért, mert senki sem jelölte őket, pedig megtehette volna bárki. Ha jól értem, ha valaki jelöli őket, az az ember felelős azért, hogy a zsűri példányokat is kapjon az adott könyvekből.

Mindezen előzmények után szeptember 14-én szombaton tehát eljött a nap: ezen a napon ugyanis nemcsak a Fantasztikus Kéziratok Éjszakája folyt, hanem az idei HungaroCon is, ahol a szokás szerint át szokták adni a Zsoldos Péter-díjat.

Idén azonban se regényért, se novelláért nem osztották ki a díjat, és nem azért, mert túl kevés volt a nevezett mű, mint a korábbi években is előfordult.

A zsűri közleményben magyarázta meg a döntését, aminek az a lényege, hogy „a megjelent írásművek idén nem hozták a science fiction nemzetközi trendjeinek színvonalát, a Zsoldos-díj ugyanakkor a hazai magas színvonalú tudományos fantasztikus írásainak díja. Jóllehet a zsűritagok egyenként és közösen is kialakították a rangsort, azonban az alaposan kidolgozott szakmai szempontok alapján egyik munka sem érte el a 90%-os értékelést.”

Az ok tehát az, hogy bár a könyvek (és novellák) között akadtak jobbak (mnit a közleményből kiderül), de egyik sem volt olyan jó az új zsűri szerint, hogy díjat érdemeljen.

A közleményre vegyes reakciók érkeztek: többen, köztük a díj korábbi zsűritagjai, illetve a díjért indulók írók, a díjért induló művek kiadóinak munkatársai és mások is finom szkepszisüket és nemtetszésüket fejezték ki. Mások üdvözölték a döntést, így tettem én is, és azt is elmondom, hogy miért, megismételve azt, amit párszor már leírtam a díj kapcsán folytatott vitákkal kapcsolatban.

(Az Avana egyébként egyelőre nem igazán nyilatkozott arról, hogy ők mit gondolnak a döntésről – ami azt jelenti, hogy nem is álltak ki a zsűri mellett.)

Egyszerűen kevés a könyv

Egy irodalmi díj lényege az lenne, hogy egy széles merítésből bizonyos (általános vagy speciális) szempontok alapján valamilyen módszerrel kiválogassuk azt a pár könyvet, ami valamiért kiemelkedett a mezőnyből, majd ezek közül szintén valamilyen módszerrel (zsűri, közönségszavazás, strb.) kiválasszuk azt az egyet, ami az adott évben az adott szempontok alapján a döntéshozó grémium szerint a legjobbnak minősült.

Félrerakva most a Szabó Sándor által összeszedett konkrét anomáliákat a díjjal kapcsolatban, szerintem a Zsoldos-díj legfőbb gondja az, hogy egy évben alapvetően kevés hazai sci-fi jelenik meg, és azon belül még kevesebb az olyan mű, amelynek díjazását egyáltalán meg kellene fontolni. (Ez egyébként nem jelenti azt, hogy azok az írók nem tudnak írni, vagy a könyvük nem lehet szórakoztató.)

Tehát amíg a brit Arthur C. Clarke-díj idei longlistjén (tehát az egyáltalán jelölhető művek listáján) 124 könyv van, a Hugo-díjén pedig idén 538 (!), amiből aztán előbbi esetben a zsűri, utóbbi esetben a WorldCon résztvevői szavaztak be hatot-hatot a shortlistre (a döntőbe, úgymond), addig itthon a Zsoldos-díjra összesen kemény tíz könyvet lehetett jelölni – ez a tíz könyv tehát technikailag a Zsoldos-díj longlistje.

Ha csak ezeket az arányokat nézzük, már hipotetikusan is az látszik, hogy nem biztos, hogy muszáj győztest hirdetni, hiszen 124 vagy 538 könyv között jó eséllyel fog akadni több egész jó cucc is, amelyek között érdemes shortlistet és győztest hirdetni, ehhez zsűrit fogadni vagy szavazást lebonyolítani, stb., hogy felhívjuk a figyelmet a kiemelkedően jó darabokra.

Tíz könyv esetében viszont valójában csak szerencse kérdése, hogy fog-e akadni köztük olyan, amire tényleg rá lehet mondani, hogy kiemelkedően jó mű. (És ha van ilyen, az nagyon valószínű, hogy megtalálta egyébként az útját a közösséghez, hiszen nem több száz cím között kell kapkodni a fejünket a hazai fronton. Ha valami jó, arról két hónapon belül mindenki tudni fog.)

Számomra az, hogy az új zsűri idén azt mondta, hogy nem olvasott kiemelkedően jó, díjazásra érdemes könyvet, az növeli a díj (és a zsűri) hitelességét, hiszen azt mondja ki, hogy nem muszáj kiosztani ezt a díjat, ezt a díjat akkor fogjuk odaadni valakinek, ha az – az új zsűri szempontjai szerint – megérdemli azt. Ez lehet, hogy azzal jár, hogy egy adott évben, vagy akár kettőben sem fog akadni ilyen könyv, de amikor a harmadikban igen, annak lesz súlya.

Milyen értékeléseket ad a zsűri?

Az eddigi zsűrit egyébként én alapvetően a színvonaltalan értékelései miatt tartottam alkalmatlannak, hiszen tényleg milyen értékelés az szakmai szempontból, hogy „Hát ilyet? Hát ilyet!”. Ezért fontosnak tartom, hogy ez a zsűri milyen értékeléseket ír, és azt is fontosnak tartom, hogy ezek az értékelések legyenek nyilvánosak.

A másik dolog, amit páran kifogásoltak, az az, hogy a zsűri a triviális hibák mellett – helyesírás, stílus, irodalmi szerkesztés hiánya, stb., hát ha valamivel ez a baj, az minek jelent meg egyáltalán – külön kiemelte: „a megjelent írásművek idén nem hozták a science fiction nemzetközi trendjeinek színvonalát”. Ez a mondat valóban kicsit a levegőben lóg(ónak tűnik), hiszen mi a science fiction nemzetközi trendjeinek színvonala? Ki mondja ezt meg?

Engem is érdekel a zsűri válasza, de én ezt úgy fordítom le magamban, hogy a külföldi könyvek bizonyítják: lehet magas színvonalon fantasztikumot írni, az a szövegminőség a szint, amit minimum meg kell közelíteni. Amagyar fantasztikum nem vákuumban létezik, jelentős számú amerikai jelenik meg magyarul. Ezek a könyvek pedig többszörös minőségi szűrésen mennek át, nem csak kiadták egy minénknél sokkal nagyobb piacon, de még a magyar kiadó is érdekesnek, jónak találta.

Ha mondjuk egy zsűri nem is ezekhez mérten határozza meg a győztest, az olvasó mindenképpen ezekhez mérten fogja értékelni a magyar könyveket is – ezek ugyanis nem egymással versenyeznek.

Merre tovább?

Én nagyon remélem, hogy az idei zsűrit kérik fel jövőre is, mert a díj hitelességének emelése, renoméjának vissza-, vagy inkább felépítése szerintem ezzel a lépéssel jó irányban indult el. A nagy kérdés az, hogy mi történik jövőre és azután.

Egyelőre idén sem tobzódunk a letehetetlenül jó magyar sci-fikben, és gyanúm szerint az idei legjobb hazai fantasztikus könyv, az Irha és bőr Moskát Anitától inkább fantasyként fog értelmeződni (persze az is alapjait tekintve), így nem lesz jelölhető a díjra.

Továbbra is azt mondom egyébként, hogy egy magyar sci-fiket díjazni kívánó grémiumnak leginkább úgy lenne értelme, ha azt mondjuk kétévenként tennék, és nem csak a sci-fit, hanem mindenféle fantasztikus könyvet belevennének a jelölhető könyvek közé. Így kétévente összegyűlne valóban annyi jó könyv, amit már érdemes lehet ütköztetni egymással.

A Zsoldos-díj nem akar ilyen díj lenni, ami nem baj. Ha olyan díj lesz, amit valóban csak kiemelkedő könyvek kaphatnak meg, az is nagy előrelépés a korábbi évek gyakorlatához képest. Utána már csak azon kéne dolgozni, hogy a szűken vett SFF-közegen kívül is érdekeljen valakit ez az egész.

***

Heti hírösszefoglalóinkat itt találod.

Kövesd a Spekulatív Zónát a Facebookon és a Molyon is!